Az egykori Pozsony vármegye pentapolitánát alkotó öt királyi városa közül a legkisebb SZENTGYÖRGY bortermelő városka. Szentgyörgy megtekintése örömmel tölti el nemcsak a történelem, hanem a természet, az aktív turizmus, a szőlőtermesztés, a bortermelés, sőt a sör kedvelőit is. Ön se hagyja ki, hogy eltöltsön egy kellemes napot a Kis-Kárpátok lankáin....

SZENTGYÖRGY (lakosainak száma 4 911) közelében található a Súr elnevezésű természetvédelmi  terület, az egykor sekély tavacska, amelyben lerakódtak a kis-kárpátoki patakok hordalékai.   Ma egy ingoványos, égerfaerdővel és mocsaras réttel borított terület.

Napjainkban 411 hektáron termesztenek itt szőlőt. A terület jellegzetes szőlőfajtái közé tartozik a Rizlingszilváni, a Rajnai rizling, a Peszeki leánka, a Kékfrankos és a Szentlőrinci. A borpince-látogatást és a borkóstolót novemberben, a Nyitott Pince Napok idején célszerű megejteni. 

• Reneszánsz várkastélyát 1609-ben az Illésházyak építtették, később a Pálffy család tulajdona volt. Ma az Academia Istropolitana Nova nevű oktatási intézmény működik benne.
• A várostól északnyugatra, hegytetőn állnak Fehérkő várának maradványai. A 13. században épült kisebb várként, a középkorban az építtető Szentgyörgyi és Bazini grófok birtokolták. Jelentősége nem volt, 1663-ban a törökök rombolták le.
• Szent György tiszteletére szentelt plébániatemploma 13. századi eredetű, számos freskó, síremlék díszíti.
• A Szentháromság-templom 1654-ben épült, előbb a pálosoké, majd a piaristáké lett, akik 1685-ben gimnáziumot nyitottak itt.
• A piarista kolostor épülete.
• Pestisoszlop.
• Zichy-kúria.
• Az első magyarországi lóvasút épülete 1840-ből.
• A határában álló Nagyboldogasszony kápolna búcsújáróhely.

A sárkányölő Szent György legendája

Ezerhétszáz évvel ezelőtt élt egy katona, akinek valódi élettörténetét rég elmosta az idő, de legendája kitörölhetetlenül él az utódok emlékezetében.

A legenda szerint Silena város közelében lévő tóban lakott egy mérges sárkány, amely az ellene vonuló fegyveres népet többször megfutamította.
A polgárok elhatározták, hogy napi két juhot feláldozva távol tartják a várostól.
Ám a juhok elfogytak, és a szörnycsapás elkerülésére immár naponta egy embert küldenek áldozatul a sárkánynak.
Sorsot vetettek egymásra, és senki sem vonhatta ki magát alóla.
Amikor már majdnem kihalt a város, a király leányára esett a választás.
Sorsába beletörődve ment a tóhoz, amikor György katona épp arra lovagolt.

A leány elküldte a lovast, de ő nem tágított, részleteiben akarta megtudni, hogy mi zajlik a tónál. A leány mindent elmesélt, és György ezt mondta: “Ne félj, segítek rajtad Krisztus nevében”.A sárkány a szokott időben kijött a tóból, és el akarta ragadni a királylányt, ám György lovára fölpattanva szembe került vele, és zászlós lándzsájával olyan súlyos csapást mért a sárkányra, hogy az a földre zuhant. Akkor derékövét a lánnyal ráköttette a sárkány nyakára, és a sárkány, mint egy szelíd kutya, úgy követte pórázon Györgyöt és a királylányt a városba.

A város népe rettenetesen megijedt, ám György ezt mondta nekik: “Ne féljetek, az Úr küldött hozzátok, hogy megszabadítsalak titeket ettől a sárkánytól. Ezért higgyetek Krisztusban, és keresztelkedjetek meg, akkor megölöm ezt a sárkányt.”
Ettől a lelkesítő szózattól megindulva a király és népe megkeresztelkedett, György pedig kihúzta kardját és megölte a sárkányt.
Ugyanott, ahol ez az eset történt, templomot építettek, az oltárnál élő forrás fakadt, amely meggyógyított minden beteget, aki csak ivott a forrás vizéből.